Rövid bemutatás

Szergény, Vas megye legkeletibb települése, a Marcal mentén található. Északra a Kemeneshát (Cser) itt már egyre inkább lealacsonyodó, síkságba simuló lankái keretezik a határt, melyet némi erdőfoltokkal tarkított szántóföldek borítanak. A község határának jelentősebb, déli-keleti részét a Marcal melléke foglalja el, ahol a megművelt területek mellett réteket is találunk. Itt fogadja be a Marcal két kis mellékágát, a Kemenes lejtői felől folydogáló csekély vizű Börhend-patakot, és a túloldalon, a Bakonyalja irányából érkező Hajagost. Érdekes részlete a tájnak a Kemenesmagasi felé eső határrészen emelkedő alacsony dombcsoport, mely észrevehetően elkülönül a környező síkságtól. Ezek vulkanikus eredetűek, anyaguk bazalttufa. A lágy vonalú kis halmok tetejét részben erdők fedik, és egy - ma már felhagyott - kőbánya is található egyikük fennsíkján.

A falu távol esik a forgalmasabb főutaktól, így megközelítése nem a legegyszerűbb. Celldömölk irányából a Vönöck-Kemenesmagasi útvonalon, majd ezután jobbra letérve érhetünk ide. Veszprém megyéből Nemesszalóknál kell lefordulni észak felé, így Vináron keresztül juthatunk a községbe. Legközelebbi vasúti megállóhely Vinár, kb 3-4 km-re.

Földrajzi környezet, földtörténet

A földtörténeti múltról röviden

A táj történetét az ókortól követhetjük nyomon, amikor Magyarország területén a Variszkuszi-hegységrendszer kristályos kőzetekből felépülő tömege húzódott. Az ókori földmozgások során meggyűrődött, majd összetöredezett hegységrészek a földtörténeti középkor elejéig összefüggő, de erősen letarolt tönkfelszínné alakultak.
A triász időszak után a terület a tenger vize alá került. Ekkor rakódtak le a Bakony nagy tömegét alkotó mészkő- és dolomitrétegek. Amíg azonban a Bakony területe az idők során kiemelkedett, itt süllyedés következett be, így ezek a kőzetek ma 1000-2000 méter mélyen találhatók a felszín alatt.
A miocén korban a Pannon-tenger öntötte el a mai Kisalföld nagy részét. Vizéből márgás, agyagos és homokos rétegek települtek a mélybe süllyedt hegységfelszínre.
A terület emelkedésével és szárazulattá válásával a folyóvízi feltöltés időszaka következett. Először a még dél felé tartó Րs-Duna, majd a Győri-medence fokozódó süllyedésével északi irányt vevő Rába töltötte fel kavicsos hordalékával a mai Kemeneshát területét. Ennek a feltöltődésnek a maradványa a községünktől északra húzódó Cser egyenletes platója. A pliocén-pleisztocén kori kéregmozgások bazaltvulkáni aktivitáshoz vezettek, ekkor keletkeztek a környék vulkáni kúpjai, a távolabbi Ság-hegy, Somló, Kis-Somlyó, illetve a későbbi, kisebb feltörésekből a Kemenesmagasi határ közelében található bazalttufa-halmok.
A pleisztocén kortól némi emelkedés következtében fokozódott a szintkülönbség a Kisalföld középső része, és a Kemeneshát területe között, ezért a folyóvizek korábbi feltöltő tevékenységét az erózió váltotta fel. A Kemeneshát nyugati peremén a Rába mélyítette völgyét saját korábbi kavicsos hordalékkúpjába, míg területünkön a Marcal és mellékpatakjai végezték el ugyanezt a munkát. Csak az ellenállóbb bazalttal és az erősebben cementált folyóvízi kaviccsal fedett részek álltak ellen a vizek lepusztító erejének. Így ezek a területek ma kiemelkednek a tájból: ezen az úton jött létre a Ság-hegy mellett a Kemeneshát mai formája is. A szőlőhegy, illetve a Cser lejtőjének kisebb völgyei csak részben képződtek folyóvízi erózióval, a jégkorszaki fagy és olvadás által kialakított formák is szerepet játszottak. Talajtípusait tekintve községünk területét a magasabb részeken barnaföldek, illetve az agyagbemosódásos barna erdőtalajok, valamint csernozjom barna erdőtalajok borítják. A Marcal melléki mélyebb részeken fordul elő réti, illetve tőzeges öntéstalaj.

Vízrajz

Szergény határának vízrajzi képét a Marcal folyó és melléke határozza meg. A folyó parja mindössze fél-1 km-re, dél-délkeletre húzódik a falu szélső házaitól. A történelmi időkben, a szabályozások előtt mocsaras volt a vidék, melynek ingoványos vizén évszázadokig révátkelő működött itt.
Mára az egykori láp kultúrtájjá szelídült, leginkább rétek, legelők szegélyezik a folyót.
A Marcal Sümegprága határában ered, a Keszthelyi-hegység északi lábánál. 100 km-es útja végén Koroncónál találkozik a Rábával. Szeszélyes vízjárású, nyaranként és ősszel alig van benne víz, míg a hóolvadás és a tavaszi esőzések hatására szinte évenként kilép a medréből. Csendesen folyó vize és náddal benőtt partjai kedvelt horgászhelyek.
Két kis apró vízfolyás csatlakozik a Marcalhoz községünk külterületén: a bazalttufa-halmok egykori forrásainak vizét elvezető Ér-árok, és a kemeneshőgyészi határ felől folydogáló Börhend-patak.

Éghajlat

A Kemenesalja ezen részének éghajlata a mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű típusba sorolható.
Éves csapadéka a Cser területén 600 mm körüli, Vas megyében itt mérik a legkisebb mennyiséget. A legszárazabb hónap a január, a legtöbb csapadék júliusban hullik.
Az első havazásra átlagosan november elején számíthatunk, de előfordult már, hogy január 4-ig váratott magára az első hó. A hótakarós napok száma 30-35 körül alakul. Az utolsó hó rendszerint március közepén esik.
A vidék évi középhőmérséklete 9,8 0C. Leghidegebb hónap a január, -1 és -2 közé eső középhőmérsékleti értékekkel. A téli lehűlések viszonylag mérsékeltek, kemény fagyok az ország többi részéhez képest ritkán lépnek fel. A zord napok száma (amikor a napi minimum hőmérséklet -10 0C alá süllyed), 10-15 nap. A legkorábbi fagyos nap átlagosan október végén, 25-e körül várható, az utolsó tavaszi fagyra április végéig számíthatunk.
Legmelegebb hónapunk a július, 20-21 0C körüli középhőmérséklettel. Igazi nyári nap 60-65, hőségnap (30 0C felett) mindössze 10-15 fordul elő.
Az uralkodó szél az északi. A napsütés évi összege 1850-1900 óra között van, a borultság elég magas, 55-60 %-os.