Történetünk néhány szóban

A falutól délnyugatra, a Marcal mentén található vizenyős terepből kiemelkedő száraz területről, a Szergényi-dombról jellegtelen őskori leletek kerültek a Savaria Múzeumba. Ugyanitt római kori településre (villára?) utaló edénytöredékeket is begyűjtöttek. A másik ilyen korú telepnyomról a községtől északnyugatra eső Taksi-dűlő, illetve Kőfejtő részről tudunk, ahol a kőből kirakott római kori forrásfoglalás ma is látható.

A helység melletti révátkelőről már Károly Róbert király egy 1323-ban kelt oklevelében említés történt, a környéken elterülő kisnemesi birtokokat 1373-ban Nyéki Lőrinc fiai kapták meg. A falu neve először 1408-ban bukkan fel az iratokban, Zergyn néven. A 15. században a Garay család volt a birtokosa (a somlói váruradalom részeként), 1434-ben pedig már Kanizsai Lászlót említik tulajdonosként. Az uradalom sorsát osztva több birtokos kezén ment keresztül, 1495-ben Bakócz Tamás esztergomi érsek lett a földesura.

A 16. században Ugod várának tartozéka volt. I. Ferdinánd 1528-ban adományozta Várallyai Horváth Jánosnak. Később birtokosai voltak a Nádasdyak, Balassák, majd az Erdődieké lett a jánosházai uradalom részeként.

A törökök 1549-től hódoltatták, de folyamatosan csak Pápa eleste után adóztak. A 18. században jelentős számú zsidó kereskedő, kisiparos és bérlő telepedett itt le. A település határában folyó Marcalon egykor hajórév is működött a túlparton fekvő Vinárra. A község határában, a bevezetőben is említett vulkanikus halmokon a 19. századtól bazalttufát bányásztak. Egykori katolikus temploma helyén, amely a 17. század végén kőtornyos, kőszószékes és boltozott szentélyű volt, ma tűzoltószertár áll.